London - összegzés

Hát ide is eljutottam végre. 21 hónap varrás után végre elkészültem Londonnal. Eddigi legnagyobb munkám és mert fiamnak készült a legfontosabb is.
 Mikor megvettem és elkezdtem se kedvem, se időm nem nagyon volt rá. Nem is igazán tetszett, nem vonzott, hogy épületeket varrjak. Jobb szeretek alakokat varrogatni, de a feladat adott volt, nincs apelláta.
A készlethez adott hímzővászonnal hamar meggyűlt a bajom. Az első hónapokban csak szenvedtem az anyaggal. Csálé lett, ferde, nem szép. Folyamatosan bontanom kellett. Talán belejátszott a türelem hiányába édesapám akkori halála és a gyász ami jó időre kivette a tűt a kezemből. November tájékára jutottam el oda, hogy tudjak végre foglalkozni vele és rögtön egy nagy döntést is hoznom kellett. Kicserélem az anyagot. Nem volt kedvem ekkora anyagon szenvedni a hímzővászonnal, úgy gondoltam majd megtanulok varrni rá kisebb mintákkal.
A 25 countos aidára esett a választásom, sikerült akciósan beszerezni. Ez 1 cm-en 10 öltést jelent, tehát kellően apró öltéseket igényel. Viszont a kép mérete miatt erre is úgy kellett varrnom, mint a hímzővászonra, de két szállal, hogy meglegyen a fedés. Innentől már adott volt az újabb probléma, nem lesz elég a készlethez adott fonal. Szerencsére DMC, tehát a beszerzés csak anyagiak tekintetében volt húzós.
Hímzőrámán kezdtem el, mert még a pillangó az állványon volt. Két ekkora munkát vinni egymás mellett, nem egyszerű, nem is haladt egyik sem. Majd a pillangó után rögtön beesett a napraforgó ami határidős volt, ezért Londont teljesen félretettem. A napraforgó után aztán London felkerült végre az állványra, ez 2014. szeptemberben volt és onnantól a lovak közé csaphattam végre. Még egyszer került le pár hétre amikor a tündérkét varrtam, de amúgy csak Londont varrtam. 21 hónapig! Baromi sok idő. A végére már teljesen rátelepedett az életemre, szinte kiszipolyozott. Nagyon nehéz volt az utolsó mintalap kivarrása, hogy rászánjam magam, hogy leüljek elé és varrjam. Tényleg kizsigereli az embert. Kitartásból és türelemből ez a kép hatalmas leckét adott. Most hogy készen van bár büszke vagyok rá, magamra még nem érzek semmit. A kezdéstől számítva több mint két évet volt velem. Benne van minden ami ebben a két évben történt.
Nagy kép, nagy minta. Mérete elrettentő lehet sokak számára, de nem nehéz varrni. Egy-egy területen kevés színnel dolgozik és szépen sorban lehet a színeket varrni. Egyenes, hosszú sorokat kellett varrni, sok helyen igazán számolni sem kellett. Konfettis rész a National Gallery kupolája, a Buckhingam palota kapuja és a fa volt. Ebből a kapu volt a legnehezebb. A pokolba kívántam. De ennyi. A többi rész könnyen varrható, könnyen számolható volt. Nem mondom, hogy már holnap újra kezdeném ( isten ments! ), de nem zárkózom el a lehetőségtől, hogy még egy Thea várost kivarrjak.
Szóval nagy munka, sokáig tart, de én azt mondom, megéri. A fiam öröme mindent megért.
2016-ban viszont csak kis munkák lesznek, de remélem azokban is velem tartotok. Mert nélkületek nem ment volna. A ti szurkolásotok sokat segített, hiszen annyian szerettétek volna látni készen, hogy már csak miattatok sem állhattam le vele. Nagyon köszönöm hát nektek.

Az alkotó és a mű



A büszke tulajdonos

Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. köszönöm szépen. A tiéd is meseszép lesz. :)

      Törlés
    2. Köszönöm, de az még jóval odébb van :)
      A szóhasználatoddal élve szinte mindenhol konfettis a minta, kevés az összefüggő, egy színű terület, nem lehet tempósan haladni.

      Törlés
  2. Gratulálok, bámulatosan gyönyörű munka!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gyémántszemes készlet - macska

Egy szál, két szál, hány szál?

Hímzőállvány átalakítás