Legutóbb elkészült munkámról már több írás született és végignézhettétek képről képre hogyan alakul. Megírtam már az összegzést is róla, ezt itt olvashatjátok.
http://amina1973.blogspot.hu/2014/08/napraforgo-osszegzes.html
Ma azért írok újra róla, mert azt többször említettem, hogy ez egy rendelésre készült kép volt. A megrendelő egy igen kedves kollégám aki élete nagy lépése előtt állt. Igen, beadta a derekát és nősülni készült. Szíve választottját nincs szerencsém személyesen ismerni, de szerencsére ez végül nem jelentett hátrányt. Ha ugyanis valakinek varrok egy képet jó ha ismerem az illetőt, hogy milyen személyiség, mit szeret mit nem.
Kollégám a jeles alkalomból egy valóban egyedi ajándékot szeretett volna adni kedvesének és végül engem kért meg, hogy ebben segítsem. Nagy felelősséget tett ezzel a vállamra hiszen ez egy nagyon fontos esemény és emiatt duplán fontos volt, hogy szép legyen, különleges, egyedi és egyszeri. Ennek az ajándéknak kéne jelképezni mindazt amit ez a fiatalember érez és ennek az ajándéknak kell mindig elmondani az arának, hogy férje szereti őt, mellette van még akkor is ha ezt ő maga valamiért nem tudja elmondani. Ennek az ajándéknak ezt tudnia kell még 20-30 év múlva is amikor a csillogás megkopott, a szerelem szeretetté érett. Amikor túl vannak már együtt száz buktatón, viharon, örömön és bánaton. Ennek az ajándéknak a következő generációnak is el kell tudni mondani mindezt. Hogy a szüleik, nagyszüleik annyira szerették egymást, hogy egymással akarták leélni az életüket jóban-rosszban....
Az egyértelmű volt, hogy képet akar és valami virágot. Nyilván a rózsa volt az első ami felmerült majd pár kérdés és kiderült, hogy a kedves kedvence a napraforgó. Innentől már csak a megfelelő kép megtalálása volt a feladat. Nem lehetett túl kicsi, se túl nagy, hogy legyen időm megvarrni. Na és persze ne legyen túl drága se hiszen kollégám is fizetésből él. Megkerestem az összes témába vágó keresztszemes készletet a neten ( nem volt sok, bezzeg rózsa! ), elküldtem neki majd egy csendes napon összeültünk és hosszas tanakodás után kiválasztottuk. Innentől neki nem volt más dolga csak izgulni, hogy milyen lesz, elkészül-e időben, sikere lesz-e. Egyértelmű, hogy neki jutott a neheze.
Nekem csak varrni kellett és időben elkészülni. :)
Egy kérése volt még pluszban, hogy ő választhassa majd ki a keretet. Természetesen ezzel is gond támadt, a másikról írtam már az összefoglalóban. Ugyanis megbeszéltük melyik napra hozom frissen mosva, vasalva és munka után együtt megyünk vele a keretezőhöz. Erre nem beteg lett? Gyors telefon, megbeszéltük, rám bízza. Újabb aggodalom neki. Leadtam, elhoztam, végül nálam lakáson át is vehette, mert nem mertem tömegközlekedéssel utaztatni melóhelyre.
Innentől már csak az esküvő volt hátra és az átadás. Na és az ami miatt ez az egész firkálmány született. Ha valakinek varrok egy képet mindig kérek az illetőtől egy olyan fotót amin ő és az alkotásom együtt "szerepelnek". Nos, a házaspártól is kértem egy ilyen képet és tegnap meg is kaptam. Engedelmükkel közzétehetem a képet a blogon. Íme hát. :)
Kedves Dóri és Tibi, köszönöm, hogy ha csak egy picivel is de hozzájárulhattam, hogy esküvőtök napja mindig szép emlék legyen számotokra. Kívánok nektek hosszú, boldog életet egymással. Kívánok szeretetet, megbecsülést és tiszteletet egymás felé. Kívánom, hogy a borúra mindig derű jöjjön és hogy ti mindig ott legyetek egymásnak. :)
http://amina1973.blogspot.hu/2014/08/napraforgo-osszegzes.html
Ma azért írok újra róla, mert azt többször említettem, hogy ez egy rendelésre készült kép volt. A megrendelő egy igen kedves kollégám aki élete nagy lépése előtt állt. Igen, beadta a derekát és nősülni készült. Szíve választottját nincs szerencsém személyesen ismerni, de szerencsére ez végül nem jelentett hátrányt. Ha ugyanis valakinek varrok egy képet jó ha ismerem az illetőt, hogy milyen személyiség, mit szeret mit nem.
Kollégám a jeles alkalomból egy valóban egyedi ajándékot szeretett volna adni kedvesének és végül engem kért meg, hogy ebben segítsem. Nagy felelősséget tett ezzel a vállamra hiszen ez egy nagyon fontos esemény és emiatt duplán fontos volt, hogy szép legyen, különleges, egyedi és egyszeri. Ennek az ajándéknak kéne jelképezni mindazt amit ez a fiatalember érez és ennek az ajándéknak kell mindig elmondani az arának, hogy férje szereti őt, mellette van még akkor is ha ezt ő maga valamiért nem tudja elmondani. Ennek az ajándéknak ezt tudnia kell még 20-30 év múlva is amikor a csillogás megkopott, a szerelem szeretetté érett. Amikor túl vannak már együtt száz buktatón, viharon, örömön és bánaton. Ennek az ajándéknak a következő generációnak is el kell tudni mondani mindezt. Hogy a szüleik, nagyszüleik annyira szerették egymást, hogy egymással akarták leélni az életüket jóban-rosszban....
Az egyértelmű volt, hogy képet akar és valami virágot. Nyilván a rózsa volt az első ami felmerült majd pár kérdés és kiderült, hogy a kedves kedvence a napraforgó. Innentől már csak a megfelelő kép megtalálása volt a feladat. Nem lehetett túl kicsi, se túl nagy, hogy legyen időm megvarrni. Na és persze ne legyen túl drága se hiszen kollégám is fizetésből él. Megkerestem az összes témába vágó keresztszemes készletet a neten ( nem volt sok, bezzeg rózsa! ), elküldtem neki majd egy csendes napon összeültünk és hosszas tanakodás után kiválasztottuk. Innentől neki nem volt más dolga csak izgulni, hogy milyen lesz, elkészül-e időben, sikere lesz-e. Egyértelmű, hogy neki jutott a neheze.
Nekem csak varrni kellett és időben elkészülni. :)
Egy kérése volt még pluszban, hogy ő választhassa majd ki a keretet. Természetesen ezzel is gond támadt, a másikról írtam már az összefoglalóban. Ugyanis megbeszéltük melyik napra hozom frissen mosva, vasalva és munka után együtt megyünk vele a keretezőhöz. Erre nem beteg lett? Gyors telefon, megbeszéltük, rám bízza. Újabb aggodalom neki. Leadtam, elhoztam, végül nálam lakáson át is vehette, mert nem mertem tömegközlekedéssel utaztatni melóhelyre.
Innentől már csak az esküvő volt hátra és az átadás. Na és az ami miatt ez az egész firkálmány született. Ha valakinek varrok egy képet mindig kérek az illetőtől egy olyan fotót amin ő és az alkotásom együtt "szerepelnek". Nos, a házaspártól is kértem egy ilyen képet és tegnap meg is kaptam. Engedelmükkel közzétehetem a képet a blogon. Íme hát. :)
 |
| Dóri és Tibi |
 |
| Így mutat náluk a falon |
Drága Csilla!
VálaszTörlésNagyon szép írás és "Minden jó, ha jó a vége!"
Egész végig és még most is azon gondolkodtam, hogy olyan jó lenne, ha minden mennyasszony és vőlegény ilyen mélyen szeretné egymást,és komolyan gondolkodna a közös életükről, amikor összeházasodnak! Igen, ez az ajándék "több lesz" bármilyen más ajándéknál, mert a figyelmet, a kedvességet és főként a gondoskodást jelképezi. Több egy brillköves eljegyzési gyűrűnél, ami oly sok kultúrában a völegény komoly szándékát és anyagi elkötelezettségét szimbolizálja leendő felesége felé...ennek az ajándéknak a belső tartalma az igaz szeretet!
Köszönöm neked, hogy ezt a történetet megosztottad, mert azt is szimbolizálja a világ felé, hogy létezik még igaz szerelem, szeretet, tisztelet!