Egy portré története

Egy a Facebook-on megismert hölgy lányáról készült a kép.
Az illető hölggyel én kezdettől szimpatizáltam, több csoportban is tagok voltunk. Egyre többször beszélgettünk privátban is és az ismeretségből barátság lett. Sosem találkoztunk és épp ezért biztos vagyok benne, hogy sokan csak legyintenek most, hogy akkor ez nem barátság. Talán igazuk is van. Lehet, egy személyes találkozás megváltoztatná a dolgokat de mivel több száz kilométer választ el minket ezért marad a virtuális világ.
Történt egyszer egy beszélgetés során, hogy elárultam a hobbimat és hogy van egy amerikai cég ( HAED ) amelynek a mintáihoz itt Magyarországon nem vagy nagyon nehezen lehet csak hozzájutni pedig hát nagyon szeretnék egyszer egyet kivarrni. Másnap kaptam egy linket, mondván válasszak és ő küldi. Egy hónap múlva kaptam megérkezett. Velem azóta is madarat lehet fogatni és bár már nekiálltam, egyelőre félre van téve mert két nagy munkám is van most folyamatban.
Viszont úgy éreztem, ezt nekem viszonoznom kell. Sokat törtem a fejem, mi lehetne az ami tőlem jön, de személyes és csak neki szól és tényleg örülne neki. Férjem segítségével megszületett a nagy ötlet, Gyönyörű lányáról egy portré. Egyszer tett fel róla egy képet, mintát készíttettem róla és három hónap alatt megvarrtam. Aztán a posta gondjaira bíztam és azóta a nappalijukban díszeleg. :)







Megjegyzések

  1. Drága Csilla!
    Erre a történetre voltam a leginkább kíváncsi!
    Ez egy életre szóló csodálatos ajándék lett, ahogy talán a barátság is az lesz!

    VálaszTörlés
  2. A barátságot hiszem, hogy az lesz, a képet pedig remélem. :)

    VálaszTörlés
  3. Ezt már a készülés idején is megcsodáltam, csak a meglepetést nem volt szabad elárulni...:-D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gyémántszemes készlet - macska

Egy szál, két szál, hány szál?

Hímzőállvány átalakítás